Létrejött a médiaszabadságról szóló jelentés a Három Tenger Kezdeményezés országaiban | Jolanta Hajdasz, „Wielkopolski Kurier WNET” 60/2019 sz.



      1. SDP jelentés eredményei rávilágítanak a konzervatív jobboldali nézeteket valló újságírók a közvitából való kizárására a Három Tenger országaiban, és megmutatják, hogy a posztkommunizmus milyen jól érzi magát ezen országok médiájában.

Jolanta Hajdasz

  1. média és régi problémák. Szólásszabadság a Három Tenger országaiban

A Lengyel Újságírók Szövetsége (SDP) által készített „A médiaszabadságról szóló jelentés a Három Tenger Kezdeményezés országaiban” készen van. Az eredményei megdöbbentőek – rávilágítanak a konzervatív jobboldali nézeteket valló újságírók kizárására a közvitából, és megmutatják, hogy a posztkommunizmus milyen jól tartja magát ezen országok médiájában.

Nincs olyan médiánk, amely a nemzetünk hangján beszél (Horvátország). A médiánk nyugat-pártiak, azaz az LMBT-értékekkel azonosulnak, és másolást–beillesztést csinálnak a nyugati liberális gépezetből (Románia). Ismét van egy újbeszédünk, amely hatalmi eszköz, a példái: homofóbia, iszlamofóbia, gyűlöletbeszéd (Szlovénia).

A médiában nem lehet beszélni az Európa keresztény gyökereiről (Horvátország) – ezek azok a mondatok, amelyek engem a felmérésekben szereplő több száz mondat közül, a konferencia átirataiból és a Három Tenger Kezdeményezés országaiban a médiaszabadságról szóló jelentés feldolgozása során összegyűjtött tanulmányok közül a leginkább megleptek. A jelentés az SDP Sajtószabadság-Nyomonkövetési Központjában az „Újságírók Vitája II” projekt keretein belül készült. Összefoglalva az egész csapat több hónapos a Jelentéssel kapcsolatban munkáját, szeretném a végén bemutatni néhány saját gondolatot.

Távol a főáramlattól

Az elején egy kikötés. A Jelentésünk nem egy átfogó tudományos tanulmány, mert a létrehozásának viszonylag rövid ideje alatt, például a nemzeti levéltárakból származó kérdőívekkel megerősített módon egy ilyen átfogó kérdést kidolgozni nem lehet. Az értéke azonban vitathatatlan. Első alkalommal sikerült ugyanis összegyűjteni egy forrásanyag-jellegű tanulmány formájában, azoknak az újságírók gyakran eltűnő és figyelmen kívül hagyott véleményeit és tapasztalatait, akik nemcsak az úgynevezett a mainstream, azaz a legnagyobb közönségű médiát képviselnek az adott országban (a legmagasabb eladás a nyomtatott sajtó szektorában, a legmagasabb hallgatósági mutatók a rádióban, a televíziós műsorszolgáltatók legmagasabb nézhetősége, vagy a legmagasabb úgynevezett átkattintási arány az interneten).

A Három Tenger Kezdeményezés országai közül (Ausztria kivételével) mindegyiknek van tapasztalata a kommunista rendszerrel, ami a mai napig jelentősen meghatározza az egyes üzenetek minden közvetítési szakaszát „a feladótól a címzettig” – attól a döntéstől kezdődően, hogy a mindennapi események közül melyik kerül a médiákba, milyen üzenetet hordoz majd, az üzenet hősei közül melyik lesz pozitív, és melyik negatív és milyen érzelmeket kell, hogy kiváltsa a közönségből. A látszat ellenére a Jelentésben összegyűjtött szabad újságírói nyilatkozatok és vélemények, álláspontom szerint, nagy jelentőséggel bírnak.

Ugyanis megmutatják a nyilvános vitából majdnem rendszer szintjén kizárt emberek világát; nem tekinthető ugyanis véletlennek, hogy ugyanazok a témák, ugyanazok az ország szintjén megoldatlan problémák ismétlődnek meg az újságírók beszélgetéseiben és nyilatkozataiban. Nem szabad figyelmen kívül hagynunk ezeket a véleményeket, mert sok jel arra utal, hogy éppen ezek, a fő médiában elhanyagolt újságírók közel állnak az országuk polgáraihoz, ismerik a problémáikat, és… csak nincs hol bemutatniuk azokat.

A média sokasága, több száz sajtócím, internetes portál és tulajdonosaik vagyona ellenére. Az elején idézett vélemények: nincs olyan médiánk, amely a nemzetünk hangján beszél (Horvátország); a médiánk nyugat-pártiak, azaz az LMBT-értékekkel azonosulnak, és másolást–beillesztést csinálnak a Nyugat liberális gépezetéből (Románia) vagy ismét van egy újbeszédünk, amely hatalmi eszköz, a példái: homofóbia, iszlamofóbia, gyűlöletbeszéd (Szlovénia); a médiában nem lehet beszélni az Európa keresztény gyökereiről (Horvátország) – riadót kell, hogy jelentsenek, mely jelzi, hogy messze van még a médiaszabadság és a szólásszabadság azokban az országokban, ahol ilyen mondatokat megfogalmazni és hallani lehet.

Olyan helyzetben, amikor a sors, és mindenekelőtt az ilyen nézeteket kimondó újságíró foglalkoztatása bizonytalan, nehéz az ún. kemény bizonyítékokat publikálni ezeknek a véleményeknek az alátámasztására, de a tanulmányunkban az ő hitelességükért olyan tapasztalt lengyelországi újságírók felelnek, akik gazdag és dokumentált szakmai eredményekkel rendelkeznek. A beszámolóikat érdemes nagyon komolyan venni, mert ennek a hangnak ritkán van esélye arra, hogy a nyilvánosság előtt kapjon helyet, ráadásul a saját országán kívül. A foglalkoztatott újságírók és külföldi tudósítók száma, a sajtópiacon való hosszú működési idő, a rendelkezésre álló tőke nagysága és a megfelelő pozicionálás a hálózati keresőkben azt eredményezi, hogy az adott ország médiaproblémáival kapcsolatos egyetlen tudásforrás a mainstream-, a legnagyobb média, amelynek érdekében áll az ellenfelek kizárása a nyilvánosságból.

Összehasonlításképpen, ez olyan, mintha a lengyel média piacát és rendszerét csak a „Gazeta Wyborcza” tájékoztatása alapján kellene leírni, amely egyértelmű szemléletprofillal rendelkezik, azaz egyértelműen értékeli a közélet jelenségeit, a saját értékrendjével összhangban, és ennek a vevő, különösen a külföldi, lehet, hogy egyáltalán nincs tudatában. Ezért is úgy döntöttünk a Lengyel Újságírók Szövetségénél, hogy olyan módon készítünk Jelentést a médiaszabadságról a Három Tenger Kezdeményezés országaiban, hogy közvetlenül kapcsolatba lépünk az újságírókkal és a média dolgozóival és munkatársaival, arra összpontosítva, hogy az interjúalanyokat megpróbáljuk a mainstream médián és a legnépszerűbb internetböngészőkön kívül elérni.

Ki, mit, mikor és hogyan?

A Három Tenger egy nemzetközi gazdasági és politikai kezdeményezés, amely 12 európai országot tömörít a Balti-, a Fekete- és az Adriai-tenger mellett. A tagjai: Ausztria, Bulgária, Horvátország, Csehország, Észtország, Litvánia, Lettország, Lengyelország, Románia, Szlovákia, Szlovénia és Magyarország. Mindezekben az országokban közös, Ausztrián kívül, hogy működési tapasztalatuk van a kommunista rendszerben, ezért úgy döntöttünk, hogy a tanulmányból kizárjuk Ausztriát, az egyetlen olyan országot, amelynek társadalma, és így a tömegtájékoztatása nem rendelkezik a kommunizmus és a posztkommunizmus tapasztalataival.

Kapcsolatba léptünk az újságírókkal 11 országból, 11 alkalommal utazunk, hogy találkozzunk velük. A Zárójelentés elkészítésének alapja az újságírók – a projektben részt vevő országokban zajló ülések és a panel-megbeszélések résztvevői – számára készült kérdőívek, valamint az ún. koordinátorok – az egyes országokban a tanulmány előkészítéséért felelős lengyelek – beszámolói.

Ők a jól ismert és tapasztalt újságírók, köztük Grzegorz Górny, Wiktor Świetlik, Wojciech Mucha, Jadwiga Chmielowska, Wojciech Pokora, Iwona Sznajderska, Piotr Hlebowicz, Andrzej Klimczak vagy Monika Pietraszkiewicz. Összesen 2018. november – 2019. március közötti időszakban 11 tanulmányutat tartottak Budapestre, Bukarestbe, Bécsbe, Rigába, Tallinnba, Zágrábban, Ljubljanába, Prágába, Pozsonyba, Szófiába és Vilniusba. A helyi újságírókkal való találkozókon részt vevő SDP koordinátorai és tagjai összesen 43 kérdőívet gyűjtöttek össze a szakmailag aktív újságíróktól, és 11 jelentést dolgoztak ki a médiaszabadságról az egyes országokban. A tanulmányban közel 11 órányi audio- és videofelvételt elemeztek a „A (szólás-) szabadságot szeretem és megértem” című Nemzetközi Konferenciáról, amelyet Varsóban a Lengyel Újságírók Szövetségének székhelyén, az Újságíróházban rendeztek 2019. február 28. és március 1. között. Ezeket az anyagokat kvalitatív és kvantitatív elemzésnek vetették alá, de feltétlenül ki kell hangsúlyozni, hogy a mennyiségi elemzés nem a reprezentatív mintán került elvégzésre, így az eredményei csak kiegészítik a kvalitatív elemzést. Érdemes azonban megjegyezni, hogy az újságírók minden országban nagyon specifikus és – a nyitottság látszata ellenére – hermetikus szakmai csoport, nem túl népes; ezért nagyon értékes a szakember-kollégák szakmai találkozójának szabad légkörében kifejtett véleményüknek és értékelésüknek a megismerési lehetősége.

Megpróbáltunk újságírókat elérni a konzervatív értékeket és jobboldali nézeteket valló niche-médiából is. Valamennyi válaszadó szakmailag aktív újságíró a tömegkommunikációs eszközök minden típusából, határozott többségük – 24 fő – több mint 10 éve dolgozik szakmában. A kérdőívet kitöltő 43 főből 13-an olyan újságírók, akik 10 és 20 év közötti munkatapasztalattal rendelkeznek a médiában, 11 ember pedig 20 éve dolgozik ott, ami azt jelenti, hogy a válaszadók többsége elég sokáig dolgozik az újságírói szakmában ahhoz, hogy sok aspektusát egy szakmailag hosszabb távon aktív, gyakorlati személy szemszögéből ismerje. 14 újságíró munkatapasztalata kevesebb, mint 10 év. A többiek – 5 fő – azok, akik nem tájékoztattak arról, hogy mennyi ideje dolgoznak a szakmájukban. A megkérdezettek legidősebbike Magyarországról származik, és 1978 óta dolgozik a szakmában, a legfiatalabb Szlovákiából, körülbelül 1 éve dolgozik. Több mint a fele arról tájékoztatott, hogy legalább két-három alkalommal munkát cseréltek, gyakran akaratukon kívül elveszítve azt. „1991 óta benne vagyok a szakmában. Megtettem az utat a riportertől a főszerkesztőig és vissza” – megírta szemléletesen az egyik válaszadó. A kérdőívek névtelenek voltak, de a találkozók mindegyik résztvevője, aki úgy döntött, hogy kitölti azokat, saját szakmai tapasztalatát írta le.

Mi derül ki ebből?

Tanulmányunk egyértelműen kimutatja, hogy a földrajzi közelség ellenére a Három Tenger Kezdeményezés országainak az újságírói keveset (vagy eleve semmit se) tudnak a szólásszabadság elvének a saját országukon kívüli megvalósításáról, mert hiányoznak a szisztematizált tanulmányok erről a témáról.

Azt is megerősítették, hogy országainkban állandó gyakorlat lett a médiaszabadság állapotáról, még a közeli szomszédok esetén is, a nemzetközi szervezetek, például a Freedom House és a Riporterek Határok Nélkül jelentéseiből való tájékozódás, amelyek megállapításai, pl. a médiaszabadság lengyelországi állapotáról, az SDP véleménye szerint nem felelnek meg a tényleges helyzetnek, ugyanakkor azoknak a szervezeteknek tanulmányokat készítő emberek nem világos kritériumain és szubjektív értékelésein alapulnak.

Például a Freedom House szervezet tájékoztatja, hogy Lengyelországban, Magyarországon, Romániában, Bulgáriában és Horvátországban a média csak „részben szabad” (partly free),a Riporterek Határok Nélkül szervezet pedig2018-ban ismét leminősítette Lengyelországot – a szólásszabadság 2018-as rangsorában Lengyelország csak az 58. helyen volt 180 országból, egy évvel később, 2019-ben pedig, az 59. helyen áll, ami 41 helyezésnyi visszalépést jelent 2015-höz képest. Valójában nincsen ok, amely racionálisan igazolná egy ilyen drasztikus csökkenést. Más országokban ez még rosszabb – 2018-ban a Riporterek Határok Nélkül rangsorban Magyarország 73., Horvátország 69., Bulgária pedig 111. helyre került. Ha ezekben az országokban a helyzet leírása ennyire „megbízható”, mint Lengyelország esetében, akkor a helyzet leginkább nyugtalanító. Ugyanis azt jelenti, hogy nem sokat tudunk egymásról, és így nehezebb lehet együttműködni és ellenállni a fenyegetéseknek.

Konklúzió a „Jelentés” feldolgozásából a következő:

  • A Három Tenger Kezdeményezés minden országában a tömegkommunikációs eszközök átalakulása másképpen zajlott, és hasonlóságuk látszata ellenére különböző sajtórendszerek létrehozásához vezetett. Az újságírói szövetségeknek, szerkesztőségeknek és médiaintézeteknek nincsenek megfelelői az egyes országokban, sőt a látszólag hasonló szervezetek eltérőek lehetnek a létrejöttüket és az általuk képviselt értékeket illetően is. Gyakori a tudatlanság, hogy ki is de facto képviseli kinek az érdekeit.
  • Hiányoznak a korszerű, megbízható gazdasági elemzések a tág értelemben vett médiavilágra vonatkozóan. Még a tapasztalt újságírók is, akik évek óta szakmai médiánál tevékenykednek, nem tudják, hogy ki és hogyan finanszírozza azokat a helyeket, ahol dolgoznak és pénzt keresnek. Kevés a tudás a Három Tenger Kezdeményezés egyes országaiban még a legismertebb média létrehozásának mechanizmusairól és a bukásának okairól. Általánosan nem ismert, hol található az ilyen információ. Gyakorlatilag senki sem ismeri a médiatulajdonosokat, még azok az újságírók sem, akik (ritkán) meg tudják nevezni az országot, ahonnan a médiának, ahol dolgoznak a tulajdonosai származnak, ritkán meg tudják nevezni az egyes cégeket, vállalatokat, társaságokat vagy a tulajdonosok családi nevét.
  • Még mindig létezik a nyelvi akadály. Az általánosan deklarált angol nyelvismeret ellenére a gyakorlatban ez a kommunikációs szintre korlátozódik. Minden esetben, amikor a beszélgetések során helyi nyelvi tolmácsot lehetett használni, az újságírók által szolgáltatott információk száma lavinaszerűen növekedett. Hatalmas ismeretük van országaik jelenéről, a kortárs médiáról, és meg is osztják azt, annak ellenére, hogy ez sokuk számára valódi kockázatot jelenti a munkájuk vagy jövedelmük elvesztése miatt, amikor „nem megfelelő” vagy „politikailag helytelen” nézetek képviselőiként válnak ismertté.
  • Ajánlatos lenne kidolgozni a Három Tenger Kezdeményezés országaiban a szólásszabadság elvének végrehajtásáról szóló saját jelentésük elkészítésére szolgáló módszertant. Olyan jelentés, amely az összes országra vonatkozó egységes kritériumok szerint készül, pl. a Riporterek Határok Nélkül jelentése alapján, de saját, a meglévő újságírói szervezetektől független elemzési módszerekkel és mindenekelőtt független információforrásokkal. A Freedom House és a Riporterek Határok Nélkül eddig elkészített jelentései hozzá vannak rendelve az ideológiai tézisekhez; ezt számos ország újságírói megerősítik (nem mindenki). Szeretném továbbá kihangsúlyozni, hogy ez nem jelenti a Riporterek Határok Nélkül jelentésének elutasítását, vagy azt az álláspontot, miszerint ez a szervezet a szólásszabadság szintjének értékelésével szándékosan torzítja a médiaszabadság képét a régió országaiban, de sok jel arra utal, hogy az elmúlt 30 évben szilárd mechanizmusokat hozott létre információk beszerzése egy adott országból, és nem veszi figyelembe a mainstreamhez képest alternatív információforrásokat. A véleménynyilvánítás szabadságára vonatkozó rangsorban a helyezések indokolatlan csökkentése elleni (pl. Lengyelországból vagy Magyarországról jövő) tiltakozások teljesen hatástalanok, ezért alternatív eszközt kell létrehozni a média helyzetének leírására.
  • Az infrastruktúrához való hozzáférés egyetlen országban sem okoz technikai problémát. Ezen, a médiavilággal kapcsolatos területen a posztkommunista országoknak, mint amilyenek a Három Tenger Kezdeményezés országai, minden bizonnyal sikerült felzárkózniuk a Nyugathoz, amit annyira hangosan és általánosan felvetették az 1990-es és későbbi években. Általánosan nincs semmi probléma a papírra nyomtatott sajtóhoz, a széles sávú internethez és a földi digitális televízióhoz való hozzáféréssel. Érdemes azonban emlékeztetni arra, hogy a média nem csak egy modern technika, hanem mindenekelőtt az üzenet tartalma. Érdemes újra megkezdeni a harcot a minőségéért és igazságáért.

Véleményem szerint minden fent említett kérdés esetén mélyreható interdiszciplináris empirikus kutatás elvégzésére lenne szükség a jövőben. Történelmi tanulmányok is szükségesek lennének, mert csak a múltbeli tények elemzése valódi képet adhat a jelenlegi médiáról. Remélem, hogy az SDP továbbra is foglalkozik majd ezekkel a kérdésekkel, és jövőre el fog készülni a 2. sz. Jelentés a szólásszabadságról a Három Tenger Kezdeményezés országaiban. Bízom benne, hogy sokkal optimistább lesz.

„Jelentés a szólásszabadságról a Három Tenger Kezdeményezés országaiban” teljes egészében, mellékleteivel együtt a „letöltés” fülön, a cmwp.sdp.pl weboldalon található.

Dr. Jolanta Hajdasz a poznańi Szociális Ismeretek Főiskolájának professzora és a CMWP SDP igazgatója.

Hajdasz Jolanta „Új média, régi problémák. Szólásszabadság a Három Tenger Kezdeményezés országaiban” c. cikke a „Wielkopolski Kurier WNET” 60/2019. júniusi számában, 4–5. oldalon található, gumroad.com.